Lengyel Lajos (1904–1978), ahogy a róla kiadott emlékkönyv (Kossuth Nyomda Rt., Budapest, 1995) alcíme hirdeti, könyvtervező, fotográfus, oktató és humanista volt. Vas István a Munka-körben ismerte meg, s már a kezdetektől felfigyelt rá. Egy kirándulásra emlékezve fogalmazta meg a Nehéz szerelemben: „Legjobban Lengyel Lajos tetszett közülük, a nyomdász. A dobogókői menedékházban egy szobába kerültünk vele, s amikor másnap felébredtem, meglepetve láttam, hogy a fárasztó túra közben izmos, arányosan kidolgozott teste aggályos pontossággal végzi reggeli tornagyakorlatait. Nappal pedig, beszélgetés közben elbámultam modern műveltségén és ízlésén. Ez az ízlése, mely azóta híressé tette, nemcsak a tipográfiában nyilvánult meg, hanem abban az érdeklődésben is, amellyel minden látható művészet felé fordult. Lengyel valahonnan az Alföldről jött fel Pestre, s ez a paraszti alap jólesően érződött az osztályöntudatos munkás viselkedése mögött. Ezekre a rétegekre rakódott rá, Kassák nevelő hatására, a testkultúra és a modern csín ötvözete.” Vas István harmadik kötetét, a „szokásosnál valamivel magasabb, ötíves, karcsú, példásan ízléses, kifogástalan kivitelezésű” Menekülő Múzsát már Lengyel Lajos készítette.

A fotográfus Lengyel Nagy Etel táncfotói mellett Vas Istvánról is készített portrékat. A kissé alulról fotózott beállításban a fiatal, kezdő költő alakja sokat ígérően jelentősebbé nő.

A korai bartáság bizonyítékai a ma is a családban őrzött dedikált Vas István kötetek.