„A véletlen vezetett ide, nem mondhatom, hogy közvetlen rokonság vagy vonzódás” – Szentendrére érkezéséről fogalmazott így Vas István, egy 1989-ben rögzített beszélgetésben.

Egészen fiatalon a nyári evezések, kirándulások hozták Vas Istvánt a Pilisbe, a Duna parti Szentendrére. A pismányi Hertl-villában 1937 nyarán töltött el hosszabb időt, első feleségével, Nagy Etellel és családjával. Eti gyógyulásában reménykedve az idilli, nyugodt szentendrei nyaralás – köszönhetően Simon Jolán gondoskodásának, a békülékenyebbé váló Kassák Lajosnak – kitüntetett időszakká vált számukra. A következő évben, az utolsó közös nyaralásra, Drégelypalánkra utazott Vas István a Kassák családdal. Ezután Eti betegsége súlyosbodott, a fiatal táncosnő 1939-ben agydaganatban meghalt.

A Szentendrére járó, a városkában festő képzőművészek közül többekkel megismerkedett Vas István. A korábban a Munka-körhöz kapcsolódó Korniss Dezsőhöz szorosabb baráti viszony fűzte, ő hívja a már özvegy barátot, hogy bemutassa neki menyasszonyát, Szántó Annát. 1940-ben, Péter-Pálkor Budapestről Szentendrére hajóznak, négyesben, Szántó Annával és húgával, Piroskával. Az akkor még alig lakott Pismány-hegy egyik kis házában töltenek el egy felejthetetlen napot. A meghatározó találkozást követően a lassan alakuló és hullámzó kapcsolatból végül házasság lett. Közös emlékeik helyszínén, Szentendrén házasodtak össze 1951. június 30-án, és életük végéig együtt maradtak.

Szántó Piroska pár évvel korábban festeni jött Szentendrére, azzal a laza társasággal dolgozott együtt, akik Vajda Lajost tekintették mesterüknek, és a Szentendrei Művésztelep festőkolóniájától távol, a Haluska tanyán verődtek össze. A festő Szántó Piroska számára meghatározó Szentendre, a szentendrei festészet, a változatos táj és az épített környezet egyaránt. Vonzódása, kapcsolódása miatt vettek telket 1956-ban a városban, és építtettek rá egy hétvégi házat, később egy kis műtermet is Piroska számára. Ez a várostól távoli nyaraló s kert lett kora tavasztól késő őszig az otthonuk, itt írt Vas Pista, itt festett Szántó Piri. Vasárnaponként, délután 5 órakor megnyílt a művészházaspár kertje, hogy fogadják barátaikat.* Az 1970-es évek végére megépült 11-es út tervezett nyomvonala veszélyeztette a házaspár alkotói tusculánumát. Aczél Györggyel való személyes kapcsolatuknak köszönhetően végül más irányba vezették az utat. A kis kert maradhatott az írók, költők találkozóhelye, kötetlen, eleven szellemi közeg.

Vas István Szentendre-élménye a korai tágas, „lelkéből lelkedzett” verseiben izzik, a kései kertről szóló sorok ellobanó hevében szelíden zeng.

​

* Vasárnapi vendégségben Vas Istvánnál és Szántó Piroskánál, 1986. szeptember

​

​

​