Lassan múlnak az évek, lassan fordul a föld is.
Még künn áll a kalász a mezőn s hullongani kezd már
A sárgult falevél. Vándor, légy könnyüszivű s így
Tán fölemelkedhetsz, hogy az őszi sürű ködökön túl
Majd egy könnyü levélen utazhass, merre a szél fúj.
Szép az idők suhanása, de kél a hideg szél,
Új jelenés, ébenfaszinű paripáján barbár
Férfi vágtat a földön. Reng a szakálla, fehér az,
Mégis a fegyvere súlyos acél, megvillan a napban.
Vágtat a földön, s mit lova lába suhanva megérint,
Felsóhajt a vidék, hogy a föld csupaszon marad aztán.
Végignéz a vidéken a barbár, int a fejével,
És a nyomában kélnek a tél fura népei, szarvval
Homlokukon szörnyek, madarak, feketén tovaszállók,
Durva, kaján lovasok. De megáll és int a kezével
A barbár: megindul a téli tivornya, a hótánc,
Felszáll a barbár lovas a felhők tetejébe,
Ott fönn járja szilaj táncát, ott issza borát is,
Onnan nézi kaján nevetéssel bánatainkat,
Onnan nézi, hogyan mulatunk farsang idején és
Múlik már kezeink közül a kicsiny élet, amig ő
Járja duhaj táncát a hópelyhek tetejében.
Zúg a hideg szél, hajlik a nád, elhúz fenn a légben
Szürke madárraj, csöndes a tájék, fázik a lélek.
Én meg csak ravaszul nevetem, hogy tombol a barbár.
Tomboljon csak, ahogy tud! Már én látom, amint kél
Hosszú álmaiból fölvillantott mosolyával
Érosz, a messzelövő. Majd olvad a holtrafagyott táj,
Hömpölyög a dagadó patak árja a messzi hegyekről,
S a karcsú fiu szőke hajával jár-kel a földön.
Rőtarany a haja, a szeme villog és a nyomában
Érnek a szerelem gyümölcsei, most fanyarak még,
Majd édesre megérnek a nyáron. Fúj a nyomában
Nedves, erős szél s hozza magával a távoli tenger
Sós ízét, és a drága szabadság illata árad.
Múlik az ifjúság a kezemből, múlik az élet.
Még a szemem nézése meleg, s a szivem fiatal még,
S már mosolyomra közöny veti árnyát és egyedüllét.
Férfikorom szele csapja meg arcomat, az suhan át, de
Akkor is örökös útaidon járok, aranyisten
Érosz, karcsu fiú, s a tenger sós szele mindig
Mint a gyümölcsöt érleli szívemet és a szabadság
Fűszere, távoli, távoli illata árad örökké.
Comments