Az asztalon hever a furulyám.
Felleges, fülledt, őszi délután.
Fut a nyár, jön az utolsó vihar.
Szájamban lassú, lusta-nagy szivar.
Szép nyáj gyűrűzik füstjéből körém.
Az egyedüllét ringat hű ölén.
Száll a szeptember sárga méze kint.
A véremben egy korsó sör kering.
Lángbetű ég a szemközti falon.
Az ördögé lett minden hatalom.
A világ fölé vak hálót borít.
Hogy meg kell halnom, az se szomorít.
Detektivregény ring a térdemen.
A gyönyörűség önnön érdemem.
コメント