S lett rajtam a Kéz, melynek nehezét érezte sokszor a vállam,
És Lélek emelt, beszívott, kilehelt, egy völgy közepette álltam.
Mind rakva volt csontokkal a holt völgy szomjas szíkje köröttem,
Mind koponya, láb, szótlan sokaság vigyorgott, amerre jöttem.
Csont, csontra csont, hús nélkül a comb, kibontva a kapcsok, a szárak,
Forgók, perecek, dudorok s üregek, és mind felette kiszáradt.
És Valaki már rámszólt a kopár völgyben, a keleti szélben:
„Ember Fia, mondd, lesz-e még, hogy e csontsereglet újra éljen?
Lesz-e még, hogy ezek a konok tetemek felállnak s újra mozognak?”
Így fújta felém a Hang, s felelém a csontok közt: „Te tudod csak.”
„Mondj jóslatot”, így szólt, „az aszott vázaknak énhelyettem.
Hallják, hogy az Úr így szólt: Leszen új élet a tetemekben.
Mert húst, ínakat, lobogó hajakat hozok én csupaszult tagokra,
S majd lesznek az elesett vázak, tetemek fiatal bőrrel beborítva.
Ti száradt tetemek, lelket lehelek a halál odvába, belétek.”
S én ott a mezőn halkan, hebegőn elmondtam ezt a beszédet.
És zúgni kezdett a völgy és nőtt a csikorgás, zörgés, csont a csonttal keveredett,
Fordulva, pörögve, zörögve talált kéz, láb, fej a törzsre: összeálltak a tetemek.
Már rajtok ínak valának, feszültek a kezek, a lábak, a testnek hús adaték,
S a húst a bőr feszesen borította, de a tetemekben a Lélek nem vala még.
És szólt, aki szólni kezdett: „Ember Fia, hívd a Lelket! Szólítsd, ezt mondd neki: Jőjj!
Az Ő nevében idézlek, szállj ebbe a völgybe, Lélek, a négy szelek felől.
Jőjj és lehelj ezeknek tetemébe, kik megölettek, hogy megéledjenek.”
S én szóltam, és szállt a Lélek, lehelt, és megéledének, fölötte nagy sereg.
S mozogni kezdtek a lábak, szájak szavakat kiabáltak, és kinyíltak a szemek.
S hallottam újra a Hangot. Így szólt: „Ember Fia, hallod, mit mondanak a tetemek?
Hogy ,Az élet fája hol van? Kivágattunk magunkban! A Halálnak völgye ez itt!'
E tetemek, ez az én népem, és megtartom, amit igértem – Ember Fia, mondd nekik.
És megteszem a sosevoltat, kijönnek a sírból a holtak, és vagyok, aki vagyok.”
Ezt hallottam, amikor a Lélek felemelt s a csontok közé tett, s elszállt és otthagyott.
Comments