top of page

S lett rajtam a Kéz, melynek nehezét érezte sokszor a vállam,

És Lélek emelt, beszívott, kilehelt, egy völgy közepette álltam.

Mind rakva volt csontokkal a holt völgy szomjas szíkje köröttem,

Mind koponya, láb, szótlan sokaság vigyorgott, amerre jöttem.

Csont, csontra csont, hús nélkül a comb, kibontva a kapcsok, a szárak,

Forgók, perecek, dudorok s üregek, és mind felette kiszáradt.


És Valaki már rámszólt a kopár völgyben, a keleti szélben:

„Ember Fia, mondd, lesz-e még, hogy e csontsereglet újra éljen?

Lesz-e még, hogy ezek a konok tetemek felállnak s újra mozognak?”

Így fújta felém a Hang, s felelém a csontok közt: „Te tudod csak.”


„Mondj jóslatot”, így szólt, „az aszott vázaknak énhelyettem.

Hallják, hogy az Úr így szólt: Leszen új élet a tetemekben.

Mert húst, ínakat, lobogó hajakat hozok én csupaszult tagokra,

S majd lesznek az elesett vázak, tetemek fiatal bőrrel beborítva.

Ti száradt tetemek, lelket lehelek a halál odvába, belétek.”


S én ott a mezőn halkan, hebegőn elmondtam ezt a beszédet.


És zúgni kezdett a völgy és nőtt a csikorgás, zörgés, csont a csonttal keveredett,

Fordulva, pörögve, zörögve talált kéz, láb, fej a törzsre: összeálltak a tetemek.

Már rajtok ínak valának, feszültek a kezek, a lábak, a testnek hús adaték,

S a húst a bőr feszesen borította, de a tetemekben a Lélek nem vala még.

És szólt, aki szólni kezdett: „Ember Fia, hívd a Lelket! Szólítsd, ezt mondd neki: Jőjj!

Az Ő nevében idézlek, szállj ebbe a völgybe, Lélek, a négy szelek felől.

Jőjj és lehelj ezeknek tetemébe, kik megölettek, hogy megéledjenek.”

S én szóltam, és szállt a Lélek, lehelt, és megéledének, fölötte nagy sereg.

S mozogni kezdtek a lábak, szájak szavakat kiabáltak, és kinyíltak a szemek.

S hallottam újra a Hangot. Így szólt: „Ember Fia, hallod, mit mondanak a tetemek?

Hogy ,Az élet fája hol van? Kivágattunk magunkban! A Halálnak völgye ez itt!'

E tetemek, ez az én népem, és megtartom, amit igértem – Ember Fia, mondd nekik.

És megteszem a sosevoltat, kijönnek a sírból a holtak, és vagyok, aki vagyok.”


Ezt hallottam, amikor a Lélek felemelt s a csontok közé tett, s elszállt és otthagyott.

Comments


bottom of page