– Vigyázz, megcsúszol. – Az bizony meglehet.
Pláne, ha te még nekem jössz a ködben.
– Miért nem fogódzol meg? – Ugyan mibe?
Ezen az alattomos talajon
Cserje, bokor, egy kókadt napraforgó
Sem élne meg, de még az árvalányhaj
Sem tenyészik, s ha mégis, meg se látnám
A mesterséges ködben. – És miért nem
Jársz bottal? – Mert nem kedveli fogását
A kezem. – Pedig elférne a kezedben:
Ugy látom, nincs benne pohár, se toll,
Se cigaretta. – Nem, nincs benne más,
Csak a nélkül, a nélkül, a nélkül, a nélkül.
Ezért nem fér el benne bot. – Hát dobd el azt is.
Kacatnak a hiánya is kacat.
– Nem, önként semmit, csak ha elveszik.
És ha nem hagynak meg semmit, csak a nélkül-t,
Én ahhoz is ragaszkodom. – Na, tessék:
Megint hetvenkedel. Pedig még van szemed.
De ha azt is elveszik, és vakon imbolyogsz,
Kezedből a nélkül-t is kiverik.
És nélkül nélkül mit tudsz mondani?
– Hogy idáig hát eljutottunk. – Mire tudsz
Várni, ott a határon? – Hogy majd egyszer megtudom,
Ez is mire való volt. – Orrod attól
Fokhagymás. – Látod! Hiszen orrom is
Lesz még eszerint és fokhagyma rajta,
Ergó fokhagymát lesz mivel szagolnom.
– Fölülről vagy alulról? – Egykutya.
Nem számít, csak a -val-vel vagy a nélkül.
コメント