Minden a tűz! Fodros, lebegő felhő fut az égen,
Ég, mosolyog. Zöld láng reszket a földön, a lomb.
Tegnapelőtt fáztunk, tegnap naphosszat esett még,
Szél és zápor alól ránk lobogott ez a nyár,
S most csupa láng a világ, a katángok lángban enyésznek,
Sárgul a búza, pipacs gyúllad a rozs közepén,
Kéklik a búzavirág, vigan ég, darazsak parazsával
Telve a lég, duruzsol. Lobban a réten a fű.
Csak forrald agyamat, szép nyár, tüzesítsd pocsolyáját,
Érzem a Lényeg elé szállani rest anyagát.
Gőzöl a bőr meg a vér, elkúszik a lomha kivánság,
Nagy lobogásra felel bennem a tiszta parázs,
És körülöttem ezer szerelem tündöklik a parton,
És az ezüst folyamon leng arany Aphrodité.
Énnekem is ragyogott tavaly, itt, szentendrei parton,
Lomb közt, domb tetején még idelátszik a ház.
Ó az a kert, az a nyár, az a lány, telihold ragyogása!
Süppeteg éjbe, sötét, téli mocsárba merült.
Reszket a város már, szép tornyai égre lobognak,
Emlék, tétova fény, ég el a nyár olaján.
Így diadalmas a láng! A halál egy percre juházik:
Testben a nedvek, a vér, szívben a régi homály.
Lángol a nagy Duna is, kék tűzbe hasít be a csónak,
Pattan a szikra, ahol csobban a gyors evező.
S megjön az alkony, a láng lelohad, szomjas lesz az ember,
Ízlik a kedv meg a nedv, könnyű sör és szerelem.
Most kezdődik a nyár, rövid éj jön, ölelni siessünk,
Mától nő meg az éj, mától lankad a láng.
S megjön az ősz, az eső beszivárog az ócska koporsón,
S győztesen ül a kukac majd a csupasz koponyán.
Comentarios