Fölvettem a könnyebbik kabátot,
Holott hideg eső verdesi
Az utcákat s kalapom peremét.
Hol vagy ilyenkor? Tudsz-e még
Utolsó estéinkről? Kergeti
Hideg szél az űrben a világot
S bennem a vért. Jólesik a fázás,
Éreztet jövendő meleget.
A zörgő eső hosszú fátylai…
Mögötte már aranyban vár a mi
Kegyetlen kerítőnk, a kikelet.
Tar ágak az esőt borzongva rázzák.
Galléromba víz csöpög, zizeg
A függöny, lent a sárcipő
Cuppog a tócsában – milyen romantika!
Elmúlt séták fanyar hangjaira
Utal ez a filozófus idő.
Meglátogassalak? Minek?
Zöld is lesz meg rózsaszín az ég.
Jársz alatta messzi alkonyatban.
E nagy esőtől duzzadt patakok
Sárga habját hol hallgatod?
Ki gyönyörködik hosszú hajadban?
Szemed baljós gyűrűjét
Idegen gond mélyíti most csúnyábbra.
Már majdnem mindegy. Nincs köztünk jelen,
Csak ami volt és lesz egyre tart.
Fenyegető keleti kard
Fejünk fölött e szerelem.
Hideg és mégis misztikus ábra.
Csúnya vagy? Szép vagy? Magyarázhatatlan.
Hol így, hol úgy villant elém a perc.
Görbe vonal? Kihívó, szép szeszély?
Fondorlatok, Ezeregyéj…
Mindent elvesztesz, mindent visszanyersz.
Sötétség szikrázik hajadban.
Hajadban és az esti esőben,
Mely szálaival összefűz veled.
Az utca egyre sötétebb.
Árnyék a világ, de téged
Áruló, bűnös tüzjelek
Villantanak föl bennem és előttem.
Comments