Innen a kert közepéből nem látni a messze
Közlámpát a hatalmas akácfa
Lombjai közt. A vörös C
Derengése alig vehető ki az égen.
A kicsi házból függönyözött fény
Szűrődik ki a sűrű bokrokon át.
Ők ketten akik velem maradtak a házban,
Mélységes álmukat alusszák odabent.
Rajtad meg ott messze a Balatonnál,
Aki még szavahihető tanú voltál
Hogy milyen volt szépsége – pusztító műveletét
Kezdi a lenti az alantas az aljas. Vagy ez már
Kísérteted volna, te kétes barátom,
Koronatanúm az elsüllyedt foszladozó
Ifjúságból itt a sötét kertben hol az Élet
És a Halál találkozik összecsapni vegyülni
Halovány folttá mint odafenn a derengés?
Hol a hold? hol a villany? Fekete fák körülöttem.
Ki marad, ki megy el? Miért is hagytatok engem
Éjfél múltán magamra a kertben?
コメント