top of page

Második szentendrei elégia

Innen a kert közepéből nem látni a messze

Közlámpát a hatalmas akácfa

Lombjai közt. A vörös C

Derengése alig vehető ki az égen.

A kicsi házból függönyözött fény

Szűrődik ki a sűrű bokrokon át.

Ők ketten akik velem maradtak a házban,

Mélységes álmukat alusszák odabent.

Rajtad meg ott messze a Balatonnál,

Aki még szavahihető tanú voltál

Hogy milyen volt szépsége – pusztító műveletét

Kezdi a lenti az alantas az aljas. Vagy ez már

Kísérteted volna, te kétes barátom,

Koronatanúm az elsüllyedt foszladozó

Ifjúságból itt a sötét kertben hol az Élet

És a Halál találkozik összecsapni vegyülni

Halovány folttá mint odafenn a derengés?

Hol a hold? hol a villany? Fekete fák körülöttem.

Ki marad, ki megy el? Miért is hagytatok engem

Éjfél múltán magamra a kertben?

コメント


bottom of page