Elmentek. Sikerült. Ellenálltál. Nem hagytad magadat elsodorni Megint csak egy hiábavaló Hajcihőbe. Tiszta nyereség Ez a komor, hideg alkonyat. Használd ki. Végezd, ami a dolgod. Burkolózz sötét malaclopódba. Nézd, a bíbor kaktuszdáliák Dérverten a föld felé konyulnak. Hat nyomorult rózsa bírja még. Csökötten didergő napraforgók S elfagyott ciniák, őszirózsák Sápadtan szorongó tarkasága. De a két fenyőfa felsötétlik Félelmetesen. Két fölkiáltó Jel javallja: tedd dolgodat! Készülj, amire a kert körötted Készülni tanul. Philosopher C’est apprendre à mourir – mondta Montaigne. Kertnek is van filozófiája. Neked hogyne volna? Percről percre Sötétebb lesz. Kigyullad a villany Kint, a rácson túl, és bent, a házban. Két fenyő két puha árnycsomó Feketébben a feketeségben. Hallod? Súgják egymásnak a titkot: Kettesben túlélik ezt a kertet. Fölnyújtózva. Filozófiájuk Nekik is van. Csak neked ne volna? Ülsz malaclopódba burkolózva.
top of page
bottom of page
Kommentarer