Sántaiskola

Csak vonjátok meg köreiteket,

Rajzoljátok továbbra is a négy-

Szögeket, rombuszokat, húzzatok

Stráfot közéjük, ahogy mindig is

Szokásotok volt, ahogy Mondrian,

Kassák, Moholy-Nagy, Vasarely,

Vagy még inkább, ahogy gyerekkorunkban

Csináltátok az ugróiskolát

(Vagy ahogy falun helyesebben mondták,

A sántaiskolát), hol négyszögekből

És félkörökből rajzoltatok játék-

Mezőt homokba, aszfaltra, az ábrák

Mind megszámozva, és szigorú rendje

Volt, hogy melyikbe féllábbal, melyikbe

Kell páros lábbal ugrani, s a végén

A félkörből a visszaforgó ugrás,

De persze bonyolultabb figurákat

Is kitaláltatok, például úgy,

Hogy egy-egy kört vagy négyzetet ki kellett

Hagyni, oda nem volt szabad belépni –

Miért? Akkor sem értettem, minek

A számozás, miért ide igen,

Oda nem, sőt, tilos, szóval, sehogy sem

Volt érzékem az elvont bölcselethez,

Sőt, mit tagadjam? most sincs, belelépek

Most is szigorú ábráikba, vagy

Túllépek rajtuk, a sámánilag

Vagy konstruktívan meghúzott, kifundált

Mértani vagy misztikus jeleken

És iringálok hanyagul közöttük

Szabálytalan sasszékkal elfelé,

Kifelé, kifelé – ki néz utánam?

Ki ütheti bottal a nyomomat?

Az álsámánok, kontár konstruktőrök.