Teréz körúti elégia

Zakatol a villamos odalent, motorok pöfögése

Riaszt fel néha még éjszaka is.

Nem szoktam meg a zajt még, nem úgy, mint valaha régen,

Mikor ez a forgalom nekem az élet

Természetes lélegzetvétele volt.

Hűvös, ezüst telehold

Októberi fénye süt az utcákra, ahol

Gyerekkorom lefolyt.

A gyerekkor és a kamaszkor, igen, szégyennek

Nincs helye itt:

Ez volt gyermekidőm környéke, a táj, ahová most

A sorsom visszatelepít.

Nem költői vidék, tudom, nem falusi udvar,

Nem Krisztina ez, se Vár.

Ó, ti sötét bérházak, csúf, szégyenteli gangok!

Igen, a fényre-sóvár

Gyermek bennetek élt és a ház kapuján ha kilépett –

Ó, Gyár utca, szagok,

Boltok előtt a libák, jércék, odabent a lapockák,

Fűszerek, nyersanyagok!

Nyersanyagok, mint este a lámpa alatt a kövér kéj,

Nyersanyag ez az egész.

Itt eszméltem e mellékutcák közt, az anyaghoz

Tapadt a révedezés.

Ez volt az a vidék, amely elvonttá finomulni

Sose hagyott,

Ez bontotta először elém és mindig ez idézte

A nyers Anyagot.

És a homályos utca után a Nagykörút,

Az tanitotta fényre, ütemre a kisfiút.

Reklámok, mulatók, híg slágerek és mozik:

Éreztem, hogy mind egy ütemhez tartozik,

Ahhoz a lázas, szinkópás ütemhez, amely

Értelmem, idegem dobogó ütemére felel.

Koldusok és katonák és parvenük, utcai nők –

Ezt az egészet akartam, újkori, kúsza időt

Felcsillantani, azt, amitől már undorodom,

És átnyújtani fényben a kései újkorokon,

Fényben a forgatagot s a homályos, sűrű világot –

Ó, az a régi magány, mely megváltásra sovárgott!

Ó, az egyesülés, a beteljesülés, az a húsz év!

Mintha a lassú, szeszélyes Idő hullámain úsznék

Visszafelé… Mi maradt a kamaszkor forgatagából?

Tán az a kék, piros és zöld fény, mely a sarkon lángol.

Annyi vak év után már izzani kezd a neon

Élesztőt, mulatókat hirdet az Oktogonon…

Jaj, a sorsom vissza ide

Miért is kanyarít?

Mire való ostoba ellipszise?

Nem érthetem szándékait.

De ha éjszaka villamos zakatol,

Vagy felhangzik a motorpöfögés,

Kinézek és tudom, hogy valahol

Összefügg ez az egész.

Hogyan és miért és mit jelent –

Kérdezni is érdemes?

Tudom, hogy kint és idebent

Semmi se végleges,

A hold sem, amely romantikusan

Most mindent beragyog –

De hiszem, hogy ami van, az van

És lesz is valahogy.